A kertész munkája nagyban függ az időjárástól. A nappalok egyre rövidebbek, az éjszakák egyre hosszabbak, a növények készülnek a télre. Lassan az összes levél lehullik a lombhullatókról. Ez az esemény része a növények anyagcsere-folyamatainak. Számukra felesleges anyagokat sejtzárványokba zárják, és lehullatva szabadulnak meg tőlük.
A kertész egyik feladata ebben az időszakban a levelek összegyűjtése, és eltávolítása. Miért fontos ez?
A díszkertben a lehullott lomb elzárja füvet a fénytől, és így az károsodhat, mivel gátlódik a fotoszintézis folyamata. Ráadásul, ha túl vastag a lombréteg, és mondjuk meg is ázik, összetapadva még a fű gázcseréjét is akadályozhatja. Ezenkívül egyes növények, mint például dió, olyan anyagokat bocsátanak ki a környezetükbe, amelyek hatással vannak más növények életfolyamataira (növények kölcsönhatása = allelopathia, görög eredetű szavakból allelon: kölcsönös, pathos: ráhatás). A diófélék levele juglont tartalmaz. A lehullott levelekből az esővíz ezt az anyagot kimosva károsíthatja gyepet.
A gyümölcsöskertünkben lombhullás után csökkenthetjük a károsítók áttelelését és így megkönnyíthetjük a jövő évi növényvédelmi munkákat. A gyümölcsfák károsítóinak (főleg kórokozóinak) jelentős része a lehullott, fertőzött leveleken telel át. Ennek a megakadályozása történhet a lehullott, fertőzött levelek összegyűjtésével, elégetésével, vagy talajba forgatásával (beásás). Ezzel az egyszerű védekezési móddal sok kórokozó áttelelő alakját elpusztíthatjuk. Például a következő betegségek fellépésének kockázata mérsékelhető így:
Alma ventúriás varasodása
Körte ventúriás varasodása
Körte mikoszferellás levélfoltossága
Kajszi apiognomóniás levélfoltossága
Szilva polisztigmás levélfoltossága
Dió gnomóniás levélfoltossága
Köszméte és ribiszke mikoszferellás levélfoltossága
Köszméte és ribiszke drepanopezizás levélfoltossága
Hárs mikoszferellás betegsége
Néhány kártevő is a levelet választja telelő helyéül. A levél belsejében lárva, vagy báb alakban telel. Például: