Napjainkban az emberek figyelme egyre gyakrabban fordul a gyógynövények felé. A köztudatban azonban tévesen terjedt el az a nézet, hogy a gyógynövények alkalmazása mellékhatásoktól mentes. Éppen ezért fontos, hogy ismerjük ezen növények felhasználási módját, és a megfelelő dózist. A következőkben néhány olyan gyógynövényt szeretnék bemutatni, amelyek nem csupán gyógyhatásuk miatt hasznosak, hanem díszítő értékük is jelentős. Talán az egyik legjobban ismert, és leggyakrabban alkalmazott gyógynövény a kakukkfű (Thymus vulgaris). A növény az ajakosok családjába tartozik, évelő félcserje. Fásodó szára 20-50 cm magasságúra is nőhet. Rózsaszínű virága főként mediterrán jellegű kertek, valamint sziklakertek üde színfoltja. Magyarországon természetes körülmények között csak rokon fajai (Thymus serphyllum, Thymus praecox) fordulnak elő, ennek ellenére az erős fagyokat is gond nélkül elviseli. Magról helybe is vethetjük, azonban nagyobb biztonsággal telepíthetjük, ha palántanevelést alkalmazunk.
A jobb bokrosodás érdekében érdemes a növényeket tavasszal visszavágni. Rendkívül jó szárazságtűrők, azonban a gondos öntözést és tápanyagutánpótlást meghálálják. Gyógynövényként köptető, görcsoldó és antibakteriális hatása miatt alkalmazzák, azonban egyre kiterjedtebben vizsgálják az antioxidáns hatását is. Fűszernövényként az ételeknek jellegzetes, karakteres ízt kölcsönöz, ezért gyakori kelléke a mediterrán konyháknak.
A kakukkfű mellett egy másik közismert gyógynövény a levendula. Az 1920-as években több ha-os ültetvényt létesítettek belőle a Tihanyi-félszigeten. Ennek kis töredéke még ma is megtalálható. Két faját termesztik és ültetik: a francia, vagy valódi levendulát (Lavandula angustifolia), valamint az angol levendulát (Lavandula × intermedia). Mindkettő fásodó szárú évelő félcserje. A valódi levendula 40-60 cm magasságúra is megnőhet, egy tő, akár 1 m2 talajfelületet is beboríthat. Ezzel szemben az angol levendula nagyobb, akár 60-90 cm-es magasságú és akár 1,5 m2-es kiterjedésű is lehet. Hamvas, ezüstös-zöldes leveleivel egész évben díszít, azonban a virágok megjelenésekor éri el díszítőértéke csúcsát. A virágok színe lilás, kékes, a dísznövény fajtái pedig fehér és rózsaszínűek is lehetnek. A valódi levendula magról, vagy fás dugvánnyal, míg az angol levendula csupán fás dugvánnyal szaporítható. Ápolási munkájuk igen egyszerű. Az elvirágzás után érdemes a talajfelszíntől számított 15-18 cm-es magasságban visszavágni a növényeket a jobb elágazódás és a felkopaszodás elkerülése végett. Az elnyílott virágok, amúgy is rontják a levendula díszítőértékét. Sziklakertekben is jól érzi magát, de akár szegélynövényként is ültethető. A hosszan tartó szárazságot is viseli, hiszen gyökerei akár 3-4 m mélységbe is lehatolnak!
AForrázatának nyugtató, görcsoldó hatása igazolt, külsőleg reuma és ideggyulladás ellen használható, de szárított, morzsolt virágzatát sokan használják még ma is a ruhamolyok ellen.
Az ajakosok családjának harmadik jelentős díszítő gyógynövénye a zsálya. Dísznövényként a nemzetség több faját is ültetik, gyógynövényként azonban az orvosi zsálya (Salvia officinalis) felhasználása jelentős. Az előzőekben említett fajokhoz hasonlóan az orvosi zsálya is fásodó szárú, évelő félcserje. A két-hároméves növények 50-80 cm-es magasságot is elérhetik. Levelei esetenként hamvas lilás színűek, szőrökkel sűrűn borítottak, lándzsás tojásdad alakúak. A májustól júliusig nyíló virágok színe a liláskéktől egészen a fehérig változhat. A levendulához hasonlóan nagy a helyigénye, egy egyed akár 1 m2-es területet is beboríthat.
Mélyre hatoló gyökerei miatt a szárazabb időszakokat is gond nélkül átvészeli. A kora tavaszi visszavágáson kívül (talajfelszíntől számított 15-18 cm magasságban), az elszáradó hajtásokat célszerű eltávolítani, mert a nagyon besűrűsödő lombozat idővel felkopaszodik, és sokat veszít dekoratív jellegéből.
Szárított levele közismert fűszernek számít a mediterrán területeken. Leveleinek vizes és alkoholos kivonatát öblögető szerként használják a száj nyálkahártyájának gyulladására, és a fogínygyulladás ellen. Klinikai vizsgálatokkal hasmenést gátló, összehúzó és antibiotikus hatását is igazolták.
Az említett növények mindamellett, hogy nagyszerűen mutathatnak a kertünkben csoportosan, vagy egyenként ültetve, egy kis odafigyeléssel házi patikánkat is gazdagíthatják.